A 'rablás'

Helyszín: ismeretlen. Időpont: napjainkban. Tényállás: nagy értékű, nagyszabású, jól szervezett csoportos rablás, igen jól őrzött egyházi helyről. Valamiért részese vagyok. Már az utolsó ponton vagyunk, a toronyban, a technikusok igyekeznek feltörni a biztonsági rendszert és szabad az út. Nagy munka közben és a feszültség oldására egyikük elkezdi 'szavalni' a WMD egyik dalát, mely szövegben még épp illik is a helyzethez, mire a refrénhez érve belép az énekes (Gábor), s torkuk szakadtából éneklik. A hangulat tetőfokon, mire beugrik az egyik fő személy, történetesen régi cimbora- ahogy az álmokban bármi előfordulhat módon- s közli: kussoljatok. Így is szar van, itt a rendőrség, lebuktunk. Hangosbeszélő, felszólítás, ultimátum. Mind összenézünk, most mi lesz?



Mindenképp le kell menni, de hogyan? Az épület hatalmas, nappal nyitva a látogatók számára, megannyi lehetőséget kínál. Végül mindenki elindul, hirtelen ötlet, nekem baromira wc-re kell menni. De komolyan és nagyon! A csapattól leszakadva, velük nem törődve indulok a folyosókon mellékhelyiségre vadászva, némi barangolás után már-már jó irányba haladok, de mégsem, ez a női. A látogatók már kb. elözönlötték a helyet (e szituációban érthetetlen, talán a semmi feltűnés nem szükséges állapot?), majd az egyik takarítónő csúnya nézésére reagálok: elnézést, a férfi mosdót keresem, mire ő szól: arra egyenesen tovább, aztán jobbra. Jól mondta, tényleg arra, de tele, így rohanás tovább, s megtalálom a következőt, mely egyben tűnik fodrászszalonnak és illemhelynek, elég fura kialakítással. Sőt, extrém.

A szükség szólít, így betérek, intézem a dolgom, az igen fura, mozgatható piszoárba, melynek hátránya, ha nem megfelelő szögben áll, csak telítődik, de le nem ereszt. Nos, ezzel igencsak meg lehet szívni. Már kb végeznék, s igyekszem befejezni dolgom, mire benyit egy vörösre festett hajú leányzó, jót mosolyogva hirtelen ügyetlenkedésemen, majd megjegyzi: most vagy lepisáltad magad, vagy magadra öntötted. Gyors reagálás, rájönni a megoldásra, s már lehet is menni. Ácsi, bőrdzsekit nem hagyjuk itt, de most nem ártana valahol kezet mosni. Az itt már nem megy- khm, igen fura... piszoár, fodrászat van, kézmosó nulla. Ajtón ki, lány tart velem, vissza az előző mosdó felé. Közben megjelenik kolléga (szintén valóságból ismert, nagy mesélő egyébként), s mondja, te tudod, de szerintem ne menj, mert mindenkit elkapnak, esetleg feltételekkel ússzák meg. Sorolja, kivel mi lett. De még ő itt van, én is, s engem jobban érdekel épp a higiénia, mint bármi egyéb. A veszély még odébb. Tovább. Mosdó, megvan, kézmosó: oh yeah. A leány: jött velem végig. Nem tágít. Kezet mosok, a 'fő' probléma megoldva. Mehetünk tovább, együtt. Ő talált rám, ki tudja miért, s miért maradt, de ott van. Hogyan folytatódik? Jó kérdés, ez vélhetően egy újabb álom története!